web2.0 symposium

Felütéssel kezd Bodó Balázs, a blogoszférában még nem terjedt el igazán a Creative Commons. Az ő oldaluk mindenképpen erről tanúskodik.

Lassan jutunk el a jogi infrastruktúráig, kezdődik a szerzői jogról való beszéd. Megismerjük a copyright történetét, az ezen kívüli lehetőségeket, a jelenleg szabálysértő értékmentő/teremtő közösségeket (Silent Library Project, Nosztalgiazene).

És mi annak a megoldása, hogy ezek az értéket teremtő vagy mentő közösségek ne sértsék meg a szabályokat? Hát a CC. Ügyes bevezető, jó diák (minimál infó, a jobs-i iskolát követve), a CC céljainak kifejtése. Szerepelnek az ikonikus kifejezések - minden jog fenntartva - szembeállítva a copyright-tal. Tetszetős.

Beszéd történik, diák segítségével, már megcsodáltam a Powerpoint menüit, a helyesírásellenőrző aláhúzásait. Remek alkalom ez arra, hogy belinkeljem a Presentation Zent.

Pedig a webkettőről, illetve tágabban a webről egészen érdekes dolgok is elhangzanak. Szó volt a "megváltó ideák" megnövekedett felezési idejéről - én speciel örülök, hogy nem beszélünk egy ideje bandwagonról és long tailről (kivétel persze, ha Mike Arrington vagyunk) - lassan rá lehet térni a lényegre, a hájp helyett. Most éppen nem ez történik.

Ráadásul, egy huncut félmondatban, megtudtuk, hogy miközben mi a webkettőről beszélünk, máshol már készül a webhárom. Adatok hordozhatóságáról még nem esett szó, ez biztos a tech háttér, amiről ma nem beszélünk. Pedig ha a kedvesolvasó próbált már bármely webkettes szolgáltatásról bármely hasonló profilú másik szolgáltatásra költözni, akkor tudja milyen nehézségek léphetnek fel.

György Péter rögtön T. S. Eliot-idézettel nyitotta a webkettőről, mint "megváltó ideáról" való elmélkedését. Rögtön megtudhattuk azt is, mi lesz a Web 3.0: ugyanaz, csak azok csinálják, akik kimaradtak a 2.0-ból.

Szóval: a Web 2.0 egy mitológia, idézem: "a múltról kialakított közös narratív formula, alakzat." Vannak héroszai, mint a két Tim, O. Reilly (sic) és Berners-Lee. Mert a narratív slmák konszenzust feltételeznek, a kulturális héroszok felfedezései, tettei a kronológia alapjai.

Eddig igen praktikus, a gyakorlatban jól alkalmazható ideákról hallhattunk.

Provokáció következik: üzletről beszélünk, vagy szabadságról? A tuti válasz: is-is. Mert hogy nincsenek határok a privát és a publikus között.

Záró namedropping: Hírbehozó és Tőlősi Tölösi Péter is megkapták a magukét, legalábbis említés-szinten.

"Egyelőre a Web 2.0 olyan mint Hamlet, ha megéri, nagy király lesz." - ezzel a - már akkor is gyenge viccnek számító - mondattal zártam múlt novemberben a sesblog 'mi a Web 2.0' kérdésére adott válaszomat. Azóta szálltak a napok, folyt le víz a Dunán, nap sütött, ló nyerített, és ami a legpozitívabb, a buzzwordök irritálóbb része lassan elkopott a használatban.

Igaz, még mindig vannak jelentéstani viták a 'miért 2.0, mikor nem is új' kérdéskörben, jelezve, hogy a shakespeare-i felütés csak kicsit ment mellé. "Mi is a név? Mit rózsának hivunk mi / Bárhogy nevezzük, éppoly illatos."

Ezek mellett hétfőn akár érdemi beszélgetés is kezdődhet - a technika, módszerek mellőzésével - a szolgáltatásokról. Már ha túléljük György Péter bevezetőjét.