"...mert a blogger egy külön állatfajta." Ennél a mondatnál kaptam fel a fejemet az előző postból, tudomásul véve, hogy már az Üzleti blogok, multiblogok, intézmények bloggerei kerekasztal megy. Nem az ingerküszöböm ennyire magas, valódi vita nem alakult ki a háromnegyed órás beszélgetés alatt. Kérdezz felelek jelleggel, hol jobbról, hol balról indítva a válaszadást - igen, a Knight Rider lámpája volt ilyen - zajlott az elmúlt háromnegyed óra.
Szeszlér Vera kivételével az asztalnál ülők eleve nem látták annak lehetőségét, hogy a közeljövőben vállalati blogos kultúra alakuljon ki a magyar weben. A pesszimizmus oka Máth András szerint, hogy a mai magyar vállalati struktúrában az íráskészség nem kiválasztási szempont az íráskészség. Bőgel György az alany-állítmány egyeztetésének képességét is kezdi extrának tartani. Ja kérem, oktatóként rálát a felsőoktatásra.
Nem alakult ki abban sem egyetértés, hogy a promóciós szerepblogok mennyire működőképesek. Hányszor lehet eladni a netezőnek - konkrét példa nem hangzott el, de legalább az eutanáziát és a Homár kritikáját hadd linkeljem - az ilyenfajta fikciót.
Szeszlér Vera szerint, ha a dolog fikció volta mindenkinek világos, nem akarja átverni a felhasználót, akkor működőképes lehet az ötlet. Máth András és Hamvas Bálint nem voltak ennyire optimisták. Nincsenek kitalálva ezek a PR blogok, nem tudják, a kezdeti fellángolás után mit lehet vele kezdeni.
Visszaértünk a kályhához. Az emberi hang, az emberi hangon írt céges blog, releváns információkkal hasznos lehet, beépülhet a blogoszférába. (És ne feledjük, hogy ha a cél a véleményformálás, a jelenlét, akkor nem kell aggódni, hogy nem érjük el Tóta W olvasottságát.) De ez így egy kicsit Cluetrain. Hallottuk már.
Utolsó kommentek