Nem is hagyatkozik rá, viszont a hosszúfark-effektussal (long tail ugye) kezdi a kivetítőn.
A blog is csak egy formátum, mint a hagyományos médiában a beszélgetős rádióműsor, vagy mondjuk a portál. Leginkább "gondolatok, vélemények átadására, személyiségvezérelt tartalmak átadására, vélemények ütköztetésére alkalmas." Mint ilyen, nagyon sok újat hozhat a sajtóba, kommunikációba.
Itt most gyorstalpaló long tail kurzus következik, majd vissza a médiához. Mert ha engem a röplabda vagy az ikebana érdekel, akkor nehezen találok erről hagyományos, kereskedelmi médiumot. Na erre jók a blogok: elvileg az érdeklődő megtalálja a neki készült tartalmat, a médium meg a közönségét. Csak kicsiben.
Ugyan ez még nem alakult ki igazán, és/mert belterjes a blogoszféra, egymásról beszélünk, de már nem sokáig.
Újságírói szemmel az énblogok érdektelenek, leszámítva a miniszterelnökét, ugye. Az általános blogok, melyek ugyanazzal foglalkoznak, mint a sajtó (politika, gazdaság, kultúra) (?) nem lesznek hosszú életűek, mert a sajtót nem tudják lenyomni.
Fontos alfaj az "issue" blogoké, amik egy-egy ügy, esemény köré szerveződnek. Meg vannak persze a csoportos blogok.
Amiben kihívást jelenthetnek a hagyományos sajtónak, az a gyorsaság és a "bátorság" merészség (nem feltétlenül jó értelemben). Pláne ott, ahol nem szabad a sajtó. Ezért erősek a közösségi rádiók Afrikában és Dél-Amerikában.
De az más, és nem itt van.
Ellenben amikor tíz éve még a sajtó legitimitását is megkérdőjelezték, akkor, bizonyos szempontból, mit ugrálunk? Nincsenek igazi brandek, amik a hitelességet adhatnák, a márka hitelessége nem a személyekben rejlik. Az Economist hitelességét megteremtő szerkesztők közül vélhetőleg senki nincs ott.
A bloggerek megírnak olyasmit, amit épeszű újságíró nem, amíg nincs megerősítve neki. Egyrészt így megjelenhetnek hírek, amik ugyan igazak, de nem bizonyíthatóak. (A bloggerek hitelessége meg úgyis mindegy.) De megjelenhet hülyeség is. Úgyhogy tessék erős forráskritikával kezelni a blogokat.
Utolsó kommentek